Böjte Csaba a családról

Az egyszerű életről, a mindennapos, csendes názáreti létről szeretnék beszélni.
Ha a megváltást EU-s projektből finanszírozták volna, milyen komplikált lett
volna! Mikor elterjedt a mennyországban a hír, hogy Jézus Krisztus, a második
isteni személy a földre jön, gondolom, az angyalok elkezdtek nyüzsögni, hogy
vajon hogyan lesz, mint lesz. Döbbenetes, hogy Isten kisbabaként egy istállóban
születik meg. Gyakorlatilag semmilyen forrásfelhasználás nélkül, zöldmezős
beruházás, önköltség nélkül. Megszületett az Isten közénk. Szeretem csodálni ezt
az isteni egyszerűséget.

Tudjuk, hogy menekülniük kellett Egyiptomba. Nincs a megtestesülés évekre
előre pontosan megírt forgatókönyve évekre a Szűzanyának és Szent Józsefnek
átadva. Isten csak úgy spontán odaszól, hogy menekülni kell Egyiptomba: nincs
hiszti, nincs kiakadás. A Szent Család útra kel, mert ez az, amit éppen tenni
kell.

A szülőföld iránti szeretetet is meg lehet tanulni a Szent Családtól, mert
Egyiptomban a Szűzanya gondolkozhatott volna úgy is, hogy Alexandriában vannak a
legjobb iskolák, a Megváltónak mégiscsak jó lenne, ha jó képzést kapna.
Józsefnek amúgy is sikerült már egy kis egzisztenciát teremtenie, egyre több a
megrendelés, ezért nem lenne jó visszamenni a poros sárfészekbe, Názáretbe. Jól
ellesznek a nagyvárosban.

Milyen szép, hogy a Szent Család hazamegy! Mi fogadhatta őket otthon? A
szent hagyomány szerint talán 5-6 évig voltak Egyiptomban menekültként.
Gondolom, hogy a vesszőből, sárból épített kis kunyhójukat elmosta az eső,
valószínűleg csak azt a domboldalt találták meg, ahol a kis kunyhójuk, házuk
állt. Két kezük munkájával újraépítik a családi fészküket, és elkezdődik az
élet.

Szeretem magam elé képzelni, kiszínezni ennek a názáreti életnek egy-egy
mozzanatát, egy-egy jelenetét. Szeretem elképzelni, hogy a Világmindenség Ura
odaáll az édesanyja elé, és azt mondja: "Anyu, kiengedsz a fiúkkal egyet
focizni?" Amikor először elgondolkoztam ezen, egészen mellbevert, hogy a
Világmindenség Ura eljött azért, hogy "ipiapacs, ki vagy ütve!" játékot
játsszon, hogy kergetőzzön az emberek fiaival. És így van. Mielőtt Jézus
egyetlen csodát tett volna, egyetlen nagy beszédet tartott volna, játszott az
emberek fiaival. Olyan jó elképzelni, hogy szalad a kis Jézus elöl, utána a
többi gyerek: "Meg vagy fogva, kis Jézus, bújjunk el, most te vagy a hunyó!" Ez
mind olyan szép!

Szeretem magam elé képzelni, hogy a Szűzanya a mindennapi munkáját
befejezve kihajol a kisablakon, és szól Jézusnak, hogy menjen és szóljon az
atyjának, hogy jöjjön vacsorázni. Jézus odafut, és segít az apukájának elrakodni
a szerszámokat. Leülnek a názáreti kis házban. Milyen egyszerű lehetett!

Úgy vélik, hogy a keresztesek megtalálták a Szent Család házát, melynek
maradványait elhozták Olaszországba, Lorettóba. Úgy tartják, hogy a názáreti
Szent Család háza egy kis barlang és előtte egy szobácska volt. Nem tudjuk
pontosan, de úgy gondolom, hogy biztos van benne valamennyi igazság, hisz szél
fúvatlan nem indul, és egyházilag dokumentált tény, így valószínű, hogy a
názáreti házból vannak ott elemek.

De nem ez a lényeg, hanem az, hogy lélekben mi is próbáljunk odaülni a
Szent Család mellé az asztalkához. Egy durva faragott asztal, mely Szent József
keze munkáját dicséri. Az asztalon néhány agyagtányér, párolog benne a
lencsefőzelék, megfogják egymás kezét, hálát adnak a Mindenhatónak a
mindennapiért. Nekiülnek szerényen elkölteni a vacsorát. Milyen egyszerű! Ott
nincs se mobiltelefon, se tévé, se légkondicionáló. Én mégis úgy gondolom, hogy
ezek az emberek végtelenül boldogok voltak ott. Jó volt nekik együtt
lenni.

Azt is szeretem magam elé képzelni, hogy kiültek a kispadra a ház elé,
fölöttük ragyogtak a csillagok. A kis Jézus odabújt Máriához, és József elkezd
egy csodálatos szép ószövetségi zsoltárt, énekelnek. Jó lehetett nekik ott.
Egyszerű és szép.

Szeretem elképzelni, hogy Jézus egy kicsit nőtt, és az apukájával együtt
dolgozik, fűrészelnek. A fűrész egyik végét fogja az Isten, a másikat az ember.
Talán bölcsőt készítenek vagy asztalt, vagy talán koporsót, nem tudom... Olyan
jó látni azt, hogy Isten együtt dolgozik az emberrel! Egy család.

Ha belegondolunk, Jézus Krisztus a hagyomány szerint harminc évig ezt a
názáreti csendes életet élte. Abban az időben 28-29 év volt az átlagéletkor.
Nagyon fiatalon haltak meg az emberek. Tehát Jézus egy egész emberöltőt egyszerű
emberként élt le. Nem csinált semmi rendkívülit. A szentírás szerint az emberek
azt mondják: "Nemde ez Mária és József fia, hát nem itt éltek közöttünk a
rokonaikkal?" Tehát ha Jézus valami rendkívüli dolgot tett volna mint kisgyerek
vagy fiatal, akkor egész biztosan mondták volna, hogy "Ez már gyerekkorában is
annyi furcsaságot beszélt, nem is csoda, hogy most ide jutott." De azt mondják,
hogy Jézus olyan volt, mint mi, mint a többiek, élte a hétköznapi életet, és
most hirtelen elkezd csodákat tenni. Csodálkoznak rajta. Harminc év názáreti
csendes élet. Ez alatt a harminc év alatt a mi hétköznapi, egyszerű életünket
Jézus Krisztus megszentelte.

Olyan érdekes, hogy a gonosz lélek felviszi Jézust egy templom tetejére és
mondja: "Dobd le magad, az angyalok úgyis a tenyerükön hordoznak, te leszel a
nagy sztár, mindenki hanyatt esik, hogy milyen ügyes vagy, hogy ilyen sereget
senki nem tud csinálni!" Jézus azt mondja: "Távozz tőlem, sátán!" Tehát a
feltűnő, a fényes, a csillogó dolgokat, a "tűzijátékokat" kerüli. Nem hiányzik
neki, hogy ilyen extra dolgokkal szórakoztassa a közönséget. A hétköznapi
emberek életét éli.

Jó elképzelni a huszonéves Jézust, ahogy a názáreti barátaival munka után
leülnek és beszélgetnek: meghallgatja az emberek gondját-baját, figyel. Nem
kapkodja el a választ, még nem érkezett el az ő órája. Milyen jó lenne, ha
meglenne bennünk ez a végtelen türelem!

Názáreti csendes élet. Megvan-e a szívünkben a vágy ezek iránt a dolgok
iránt? Az ember sokszor nézi a televíziót és egyébről se szól, mint gazdasági
válságról, hogy milyen nagy a probléma, nincsen pénz, hogy így, hogy úgy, hogy
amúgy. Erről eszembe jut egy vicc: A székely bácsi hazafelé menet a sötétben
nekimegy a villanypóznának és elkezdi körbe tapogatni. Megy körbe az oszlop
körül, és egyszer csak felsikolt: "Jaj, istenem, be vagyok falazva!" Kicsit
ilyen ez a gazdasági válság: tényleg van egy akadály, de azon kívül még annyi
irányba mehetünk, annyi szép dolog van körülöttünk, amit a Jóisten
felkínál!

Milyen szép és csodálatos a családi élet! Milyen jó élni itt,
Magyarországon a názáreti csendes életet! A Szűzanya és Szent József által
kitaposott út mindannyiunk előtt nyitva áll. Hiszem, hogy azt, ami az embert
igazán emberré teszi, a gazdasági válság igazán nem érinti. Az, hogy leüljél a
feleségeddel és elbeszélgessél, elsétáljál valamerre, azt a gazdasági válság nem
érinti. Ahhoz nem kell EU-s finanszírozás... Az, hogy a szomszédból a barátaidat
áthívd, és egy pohár sör mellett egyet römizzetek, kártyázzatok, egy jót
beszélgessetek, ahhoz sem kell nagy befektetés. Ahogy ahhoz sem, hogy a
gyermekedet kézen fogd és elmenj vele virágot szedni és madárfüttyöt hallgatni
az erdőbe.

Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az
Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek - hiába árvák - ők is hazavágynak. Így
volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam,
hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák, nem erőst
akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este
visszahozom őket. Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik,
már félhomály volt. Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó,
középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva,
a plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint egy-egy
gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy
szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt. Az apuka állt az ágy
mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek.
Szóltam, hogy "Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!" Ők persze
tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a
csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És
akkor az egyik kisfiú azt mondta: "Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon,
anyukámékkal?" Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van
szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy
átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy
szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és
semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő! És akkor én azt gondoltam,
hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom...

Pár gondolat még a gyereknevelésről: milyen szép, hogy amikor a kis Jézus
elveszik, nem esik Mária Józsefnek, "Milyen férfi vagy te, a teremtés nagy
koronája, így lehet rád bízni a gyermeket!". És ugyanígy József sem kezdi el,
hogy "Mit tudom én, mit kokettáltál a Szentlélekkel vagy kivel, halvány gőzöm
sincs, honnan az a gyerek, fújd fel, én elmentem!" Milyen jó, hogy ők nem így
civakodnak! Megfogják egymás kezét, baj van, gond van, meg kell oldani.
Összetartanak. Együtt indulnak el megkeresni a kis Jézust.

Képzeljük csak el, hogy eltelt egy nap, és nincs meg a kis Jézus.
Összebújnak egy fa alatt (akkor nem voltak motelek), imádkoznak. Másnap
folytatják a keresést, és harmadnap sem adják fel, nem mondják azt: "Isten adta,
Isten elvette, legyen áldott az Úr neve!" Nincs bennük fatalizmus, hogy ha az Úr
akarja, akkor megkerül, ha nem, akkor nem. Keresik a maguk kis egyszerű
eszközeivel, hisz nem volt hangosbemondó, rendőrség. Keresik az Istent a
földön.

Milyen szép, amikor megtalálják! A végtelen alázat, amivel köszöntik:
"Nézd, atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk?" A család békéje
újból helyreáll. Azt írja a Szentírás, hogy hazamentek, és Jézus növekedett
bölcsességben és kedvességben, a szülei és mindannyiunk örömére. Én azt
gondolom, hogy még a názáreti csendes életbe is belefér néhány ilyen jeruzsálemi
kiruccanás, aggodalom, nehézség, válság... Milyen szép, hogy nem egymásnak esnek
ezek az emberek, hanem együtt oldják meg a feladatokat, gondjaikat és bajaikat!
Nagy-nagy szeretettel és örömmel állítom mindannyiunk számára példaképül ezt a
názáreti csöndes életet.

A kétezer év alatt nem került szebb eszme, szebb kihívás élő ember elé,
mint a család. Ezt az életformát maga Jézus Krisztus szentelte meg. Adja az
Isten, hogy ezen az úton járva a Kárpát-medencei magyar családok önmagukra
találjanak! Ne olyan helyen keressék a boldogságot, ahol nincs, a kút mellett ne
haljanak szomjan! Merjenek meríteni ebből az ajándékból! Merjétek szeretni
egymást, merjétek megfogni a férjetek/feleségetek kezét, merjétek átölelni a
gyermekeiteket, merjetek játszani, merjetek kirándulni, beszélgetni! Merjetek
örvendeni annak, hogy ajándék vagy te is, és ajándék a melletted lévő
családtagod is! Adja az Isten, hogy megújuljanak a Kárpát-medencében a magyar
családok közösségei! Ámen.